A test, a lélek és a szellem egyensúlya adja az egészséget.
Az egészségünk megőrzésében biztos alapot jelent az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás, mely tartalmazza a számunkra fontos tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, élelmi rostokat, továbbá a rendszeres mozgás és a bennünket ért stressz kezelése.
Mindenki számára világos, hogy egyszerűbb megelőzni a betegségeket, mint a már kialakult problémákat orvosolni.
Az optimális testsúly megőrzése érdekében fontos lenne egyensúlyban tartani az energia bevitelünket. Sajnos ez nem mindig sikerül. Többször és többet eszünk, mint amire szükségük van. A félkész és késztermékek rendszeres fogyasztásával (magas só, zsír és hozzáadott cukor tartalmával) szinte észrevétlenül kúsznak fel testünkre a plusz kilók, majd ennek következményeként, egy idő után krónikus betegségek is megjelenhetnek az életünkben.
Kockázati tényező számunkra, az édes íz utáni vágyódás, ezért ösztönösen keressük az édes ízű ételeket, amelyeket jóízűen el is fogyasztunk egy-egy csokoládé, keksz vagy sütemény formájában.
A legnagyobb veszély észrevétlenül közelít. Az ipar az élelmiszerek feldolgozása közben előszeretettel használja a finomított cukrot (mivel kiemeli az ízeket, megfelelő állagot, textúrát, színt ad, és természetes módon tartósít) kenyerekbe, gabonapelyhekbe, salátaöntetekbe, levesekbe, tartósított húsfélékbe, konzervekbe, palackozott italokba egyszóval szinte mindenbe beleteszi.
.
Az embereknek nincs szükségük a csak üres kalóriákat tartalmazó finomított cukorra.
A természetes táplálkozás ott kezdődik, hogy a finomított cukor helyett áttérünk a teljes értékű gabonafélék, zöldségek és gyümölcsök fogyasztására.
Sokan azt gondolják, hogy ha a cukor helyettesítésére egyéb alternatív édesítőszereket használnak, akkor nem ártanak maguknak.
Ezen édesítőszerek többsége azonban ugyanúgy megemeli a vércukorszintet (méz, barnacukor) mint a fehér cukor. Például a xilit és szorbit nevű cukoralkoholok, melyek önmagukban ártalmatlanok, de nem szívódnak fel. A vastagbélbe jutva folyadékot szívhatnak fel és ezáltal hasmenést okozhatnak. Ezért a kereskedelemben csak kisebb mennyiségben használják pl. mentolos cukorkákban, rágógumikban.
A kutatások ezekkel az alternatív lehetőségekkel kapcsolatban még kezdeti stádiumban vannak, de már néhány mesterséges édesítőszernek (ciklamát, szacharin) kimutatták a rákkeltő hatását.
A stéviával kapcsolatban, az 1990-es években egy japán kutatást követően megállapították, hogy a szteviozid, a stévia „aktív” összetevője, ártalmatlan. A patkányok emésztőrendszerében azonban a bélbaktériumok a szteviol nevű toxikus anyaggá változtatták a szteviozidot, amely in vitro kiugróan fokozza a mutagén DNS-károsodást. Sajnos az a helyzet, hogy az emberek beleiben is lezajlik ugyanez a bakteriális aktivitás. Az adagolás teszi az anyagot méreggé. A WHO meghatározása szerint biztonságos mennyiség testsúlykilogramonként 3,96 milligramm stéviavegyület. Ha naponta csak 2 stéviával édesített italt fogyasztunk, az veszélytelennek tekinthetjük.
Talán jobb megoldás lehet az eritrit (GI:0), mely az emberek többsége számára jól tolerálható, mivel szinte teljesen fel tud szívódni a vékonybélben és 24 órán belül hashajtó mellékhatások nélkül távozik a szervezetből.
Elsősegély édesszájúaknak:
Az emberi test az evolúció során ahhoz a cukormennyiséghez szokott hozzá, amihez a rostdús gyümölcsökből és zöldségekből jutott.
Az édes íz legjobb forrása, a teljes értékű növényekből álló, alaposan megrágott étel. A rágás kihozza természetes ízüket, édességüket. A gabonák, a hüvelyesek, a zöldségek, vagyis minden összetett szénhidrát annál édesebb lesz, minél tovább rágják őket. Az egyszerű, kiegyensúlyozott ételek megteremtik az elégedettséget, így az édesség utáni sóvárgás fokozatosan elmúlik.
A zöldségekben, gyümölcsökben található cukor felszívódását növényi rostok lassítják, így ezek nem emelik meg olyan hirtelen a vércukorszintet. Az ilyen cukrok lebontásából és feldolgozásából nyert energia állandó és tartós.
A savanyú, csípős, fűszeres ételek csökkentik a kívánóságot, jó megoldás lehet az édes ízű zöldségek (cékla, csicsóka, sárgarépa, sütőtök) alkalmankénti fogyasztása.
A hirtelen elhagyott cukor rendszerint torkossági rohamot vált ki. Ha lassan csökkentjük a cukorbevitelt, némi önfegyelem és önvizsgálat segítségével simábban átvészelhetjük a megvonási tüneteket, mint a fáradságot, a szorongást és a depressziót.
Azok, akik lemondanak a cukorról, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, javul az emlékezetük és beszédkészségük, békésebben alszanak, ritkábban fáznak meg, kevesebb fogászati problémájuk van, kitartóbbak és jobban tudnak koncentrálni. Általában sokkal egészségesebbek.
