Mi jelenti a legnehezebb kihívást (ami általában nem a legnagyobb és csak keveseknél fordul elő)?
Számos oka lehet annak, hogy miért eszünk annyit (ezekről írtunk egy szösszenet: Éhség versus étvágy).
A legtöbbjét tudatossággal és egyéb módszerekkel lehet kezelni, de a szervezet zsírsejtjeire viszonylag nehezen tudunk hatni. A gyomorban lévő zsírsejtek evés közben egy úgynevezett leptin hormont bocsátanak ki és közvetítenek az agy felé.
Ez a hormon többek között:
– a táplálék bevitel mennyiségét próbálja szabályozni azzal, hogy meggátolja az éhség érzetet, illetve
– telítettség érzést keltenek. (Viszont ez nem mindig és mindenkinél sikerül maradéktalanul.)
A hízásra hajlamos emberek ugyanis máshogy reagálnak a külső ingerekre. Kevésbé érzékenyek a leptin hormonra:
– Vagy a receptort kódoló gén nem működik megfelelően és ez által nem érzékeli megfelelően a leptin jelenlétét,
– vagy nem megfelelő leptin termelődik.
Számukra csak a fizikai teltség érzet ad valamiféle visszajelzést gyomruk állapotáról, illetve annak tudata, hogy mennyi táplálékot fogyasztottak el.
Léteznek „leptin” gyógyszerek, melyekkel meg lehet növelni a hormondózist, de hosszabb távon emellett egyéb kezelések, illetve (táplálék összetételt módosító vagy bevitelt csökkentő), változtatások is szükségesek, mert a megemelt leptin mennyiség csak rövid időre nyújt megoldást. A szervezet ugyanis gyorsan alkalmazkodik a megváltozott körülményekre, és a „saját programja” szerint a nagyobb mennyiségű leptinre is érzéketlenné válik.
A leptin molekula létezését már az 1950-es években sejtették, de csak 1994-ben fedezték fel. A folyamatos éhség érzet és a drasztikus túlsúly már a születés után „azonnal” jelentkezik és ezeknek az embereknek folyamatos éhségérzete és farkasétvágya van. Kiemelkedően túlsúlyos emberek vizsgálata során három százalékuknál tudták kimutatni a leptinrezisztanciát.
A legtöbb túlsúlyos, és minden több-kevesebb plusz súlyt cipelő embernek szerencsére csak olyan kihívásokkal kell megküzdenie, amelyekre van hatása és tehet értük (magáért), úgyhogy a „rossz” hír az, hogy nem foghatják a leptinre.
A kulcs a tudatosság, az egészséget támogató szokások kialakítása. A rendszeres mozgás (torna, futás, gyaloglás) mellett fontos a cukros és magas keményítőtartalmú élelmiszerek elhagyása és a rostdús, gyümölcsökben, zöldségekben gazdag táplálkozás.
