A 2-es típusú cukorbetegséget, világszerte tapasztalt járványszerű terjedése és az egészségromboló hatása miatt, a „21. század fekete halála”-ként is azonosítják.
A pestissel ellentétben, az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kórokozóiként a magas zsír és magas kalóriatartalmú étrendeket azonosították, melyért a – bolhák és rágcsálók helyett – rossz életmódra csábító reklámok okolhatóak.
Azzal, hogy folyamatosan magas keményítő és glükóz tartalmú élelmiszerekkel bombázzuk az emésztőrendszerünket, a vérben újra és újra magasra szökik a vércukorszint, melynek csökkentése érdekében a hasnyálmirigy rákényszerül, hogy folyamatosan újabb adag inzulin adagokat bocsásson ki.
A szervezetünknek egy ideig sikerül megtartani az egyensúlyt, azaz nagyjából állandó vércukorszintet tartani. Sajnos a probléma így még nem oldódik meg, csak egy másik helyszínre helyeződik át. Az inzulin a cukor molekulákat nem tudja feloldani, hanem újra és újra feltölti cukorral a már amúgy is teli sejteket. Ezt a szervezet stresszként éli meg.
A sejtek próbálnak védekezni, és egy idő után az állandó cukorterhelés miatt visszahúzzák inzulin receptoraikat, vagyis a sejtek a cukor számára csukva maradnak. Kialakul az inzulinrezisztencia.
A cukor a zsírszövetbe kerül, ahol zsírpárnák formájában raktározza a szervezet. Az izom- és májsejtekben felhalmozódó zsír befolyásolja az inzulin viselkedését. Ha az inzulin a sejtek ajtóit nyitó kulcs, akkor a telített zsír az, ami beragasztja a zárat.
Mivel azonban a cukor már nem tud bejutni a sejtekbe, a hasnyálmirigy egyre több inzulint bocsát ki, hogy ezt ellensúlyozza. Kialakul a kilátástalan küzdelem, a 2-es típusú diabétesz.
A túlzásba vitt cukorfogyasztás és keményítőben gazdag ételek cukorbetegséghez vezethetnek.
Nem is gondoljuk, hogy a naponta elfogyasztott nasik, cukros üdítők, édes, habos kávék, csokoládé szeletek és kekszek, melyek hangulatunkra rövidtávon kedvező hatást gyakorolnak, egészségünkben hosszú távon mély nyomot hagynak.
